Ha táncolsz, bulizol, lassúzol, elérzékenyülsz, megérint a szöveg, sírva vigadsz, és hirtelen nem is tudod, hogy sanzonok, Suzanne Vegák, vagy Cindy Lauperek történnek veled egy egyszerre jellegzetesen magyar s mégis nemzetközi popkultúrába is rugalmasan illeszkedő hangfestészet áradásában, akkor tuti, hogy Takáts Esztert hallgatsz.
Egy Takáts Eszter koncert nem szimpla szórakoztatás: kultúrtörténeti esemény.
"Gombolataim néhány szóban: a muzsikálást viszonylag korán kezdtem, ahogy az írást és az olvasást is, zenei óvodától kezdve képeztek egészen az egyetem befejeztéig, mégis a zenén belül inkább a megérzéseimre hagyatkozom. Nagykorúvá érésem idején szoros szálak szövõdtek bennem a zene és a költészet között, azóta dalokat írok. Pécs alkoholgõzös kohói érlelték rapszódikussá zenémet, ahol az élc és a líra kéz a kézben jár akárcsak a mindennapjaimban. Zenélési késztetésem ösztönös, és életfontosságú. Életfelfogásom: csömörbõl gyönyörbe. "